Ülök az ágyamon, remegek a félelemtől.ma este jönnek, tudom, hogy jönnek, Jönnek értem. Nem tudom megállítani őket, túl sok van  belőlük. Minden, amit tehetek, hogy itt maradok, és imádkozok hogy ne találjanak meg.

el tudnák futni de ők megtalálnak ,akárhova is megyek...

Meg Ha futok azzal csak rontok a helyzeten!

Mi volt ez? A zaj a földszinten. A bejárati ajtó lassan kinyilik. Lépések, közelednek, hallom a lépéseket...

francba.Ezek Ők, jönnek. Mit tehetek? Megprobálhatom megvédeni magamat de szerintem esélytelen, nincs semmi értelme...

tönkre tehetnéma villanyt és elbujhatnék. Talán ennyi eléglehetne hogy elmenjenek, de minek... úgy ismegtalálnak elöbb utóbb...Csendesen ahogy tudok fel állok. elkezdek a bejárati ajtó felé menni . A bejárati ajtó tárva-nyitva van...  hűvös éjszakai levegő áramlik be rajta...

Látok egy árnyékot ahogy mozog a nappaliba. Csak egy árnyék. Talán ez könnyebb lesz, mint gondoltam.

Be lépek a szobába. A szüleim holtteste fölött áll . Meg fordul az ember és csak néz. Azonnal felemelem a fegyvert, és meg húzom a ravaszt. Hangos zaj , úgy tünik ez tölti be a házat...
Az ember ott áll egy pillanatig mielött leesne a földre...

Nem hiszem hogy ő olyan volt mint ők.Azt hiszem csak azért jött, hogy megkérdezze mik voltak azok a zajok 10 percell ez elött...

Ha olyan lett volna mint azok akkor talán egyen ruhában lett volna , és azt mondta volna  nekem, le van tartoztatva...