Szerződés az ördöggel

A történelem folyamán szinte örökös a jó és a gonosz harca, ami a kereszténységben (és nem csak ott) az Isten és a Sátán párharcában jelentkezik. Szintén kezdetektől való dolog, hogy az ember ezt a csatát szeretné a saját hasznára - a lehető legnagyobb mértékben - kihasználni. A módszert ehhez a mágia adta meg, ami szintén nem új keletű (középkori), hiszen az egyiptomi papok is nagyszerű praktikákat találtak ki az istenek megtévesztésére.

A XII. - XIII. századtól alapvetően kétféle mágiát különböztet meg az irodalom: a természetes (fehér) és a fekete mágiát. A fehér mágia a jók kiváltsága, Istentől való. Olyan személyiségek foglalkoztak vele, mint Albertus Magnus (Nagy Szent Albert), Aquinoi St. Tamás, Ramon Lull, kik korukban ismert és elismert tudósok és egyben egyházférfik voltak.

A fekete mágia ellenben a sátán szüleménye, így tökéletlen, amilyen maga a gonosz. A célja hatalom, vagyon szerzése, melyhez egy ördög segítségét szerették volna megnyerni. Hogy mindez milyen módon lehetséges, erről szól a fekete mágia.

Természetesen a fenti osztályozás elnagyolt és túlzó; a célt - az ördög rabszolgává tételét - különböző módszerekkel érték el. A tiszta fekete mágiában a mágus egy szerződést kötött a pokol képviselőjével, amiben valami ellenszolgáltatást ígért az ördögnek. Később a szerződés megmaradt ugyan, de az ördögi ígéret kicsikarására és a testi épség védelmére szent szavakat, jeleket használtak. A leginkább elfajult esetben Isten és az angyalok segítségét használva kényszeríti a pokol lakóját a közreműködésre.

Mire is van szükség ahhoz, hogy “üzleteljünk” a gonosszal? Mindenek előtt, végig kell gondolni, hogy mit is szeretnénk elérni, mik a vágyaink. Ha ezt tudjuk, ki kell választani a démonok és ördögök közül, hogy ki is az, aki segítségünkre lehet. Ezután megírjuk a szerződést, amelyben megállapodunk a szolgáltatásokról és ellenszolgáltatásról, majd vérrel aláírjuk.

Mindegy hogyan is akarunk démont idézni, mindenképp szükségünk lesz egy varázskörre, mely megvéd bennünket a gonosz praktikái ellen. Hogyan is kell ilyet készíteni és mi az a jelképrendszer amit magában hordoz.

Miért éppen kör? Elsődleges oka a Nap kör alakja lehet, amit ősidők óta látnak az emberek az égen. A másik ok szintén ezzel magyarázható. Mivel az eget kör (később gömb) alakúnak képzelték el, a mikrokozmosz (ember) és makrokozmosz (univerzum) kapcsolatának ábrázolására régen elterjedt a körbe foglalt ember, mely a test arányait is jól kifejezte.

Szintén a kör mellet szól, hogy képzeletbeli kupolát formáz, mely a templomokat elevenítette meg. Meg szokták említeni érvként azt is, hogy ez az egyetlen síkbeli alakzat, melynek nincs szeglete, tehát a benne állót nem lehet sarokba szorítani.

A köröket vagy a földre rajzolták, vagy előre elkészítették, ekkor anyaga fa vagy acél. Az 1. ábrán a legegyszerűbb varázskör látható. A négy párhuzamos kör a szférákat jelképezi, ami elválasztja a földet az égtől, a jót a gonosztól.

A háromszög megjelenése sokkal bonyolultabb okra vezethető vissza. A jelképrendszerben a hermetizmus (Hermész Trisztmegisztosz művei alapján kifejlődő filozófiai irányzat, az alkímiában jelentős) jelképrendszere, az alkímia jelképrendszere nagymértékben irányadó, az pedig az alapegységeknek a kört (!), a háromszöget és a négyszöget tartotta. A háromszögben megjelenő 3 - as számnak számmisztikai vonatkozásai is vannak. A hármas a férfi jele, pozitív, erőt sugárzó, és szent szám, gondoljunk csak a Szentháromságra, illetve arra, hogy Isten szemét mindig egy háromszögben foglalva ábrázolták.

A háromszög oldalai mentén két megszentelt gyertya áll, az alapjánál pedig a szent IHS betűk keresztek között, melynek jelentése: Jézus, az emberek megváltója. Tehát a kör használója bízott az égiek segítségében. A mágus a szerződéssel és a varázsszavak listájával a háromszög közepén foglal helyet.